Hogyan lehet mérni a gyermekpszichodráma hatékonyságát?

Ez egy alapvetően elég nehéz kérdés. Terápiás hatékonyságvizsgálatokat önmagában is igen nehéz tervezni és kivitelezni, mivel megfoghatatlan sokszor, hogy mi is adja magát a hatást és mi valójában a hatás maga. Emellett pedig rengeteg szempontot kell figyelembe venni, például hogy vajon a mérések mennyire lesznek majd  generalizálhatóak, általánosíthatóak, mivel a mérés során egy eléggé szűk keretrendszeren belül kell mozogni, hogy minden kutatási előírás megvalósulhasson. Az operacionalizálás, mely az adott fogalom méréséhez vezető konkrét eljárások, lépések megadását jelenti, ami itt, azt gondolom a leg kihívással telibb. Ki kell találni, hogy mit érdemes mérni: szociális kompetenciát, konfliktuskezelést, érzelmi intelligenciát, tudatelméletet, mentalizációt stb., ahhoz megfelelő konkrét teszteket kell keresni, azokat bizonyos időpontokban kell felvenni, bizonyos körülmények között, s ekkor még nem is tartunk ott, hogy kontrollcsoportra is szükségünk van, hiszen valamihez hasonlítani is kell az adatokat. Ezek alapvetően a nagy vonalak, és emellett még sok apróságra is figyelni kell egy kutatás során.

 

Mit tudunk eddig? Milyen eredményeink vannak jelenleg? 

Különböző országokban, a világ sok részén végeztek már kisebb kvantitatív kutatásokat, de ezek módszertanukban, kutatási elrendezésükben nagyban különböztek egymástól, s emiatt is nehéz általánosítani ezeket az eredmény

eket. Persze esettanulmányokból, vagyis kvalitatív kutatásokból rengeteg áll rendelkezésünkre, de itt a cél most az volna, hogy gyakorlatilag számszerűsítve, statisztikai próbákkal alátámasztva publikálhassunk eredményeket.

Egy kutatás során például az is meghatározó, hogy olyan beavatkozást kell végezni, ami aztán replikálható: vagyis egy konkrét tematikát kell felépíteni, mert így tudjuk elmondani, hogy ha ezt meg ezt csinálod, akkor ez meg ez lesz az eredménye. De ugye sokfélék vagyunk, és a különböző helyeken sokféle módszert is alkalmaznak, így már itt nehézségekbe tudunk ütközni. Minden esetre, azt gondolom, hogy az alapok valahol mégiscsak igen hasonlóak és egyeznek, és olyan kisebb eredmények azért már vannak, hogy például a drámafoglalkozások hatására csökkenést véltek tapasztalni depressziós tünetek, szociális- és teljesítményszorongás tekintetében is, illetve növekedést tapasztaltak önelfogadás, érzelmek kifejezése vagy éppen énhatékonyság tekintetében. De ezeket az eredményeket sajnos nem igen lehet általánosítani, illetve némely vizsgálatban nagyon alacsony az elemszám vagy nem megfelelően megbízható teszteket alkalmaztak, így egy-két sebből vérzenek ezek az adatok.

De például itthon Ujvári Anita és Schwenner Zsuzsanna végeztek egy vizsgálatot, amiben három gyerekcsoport vett részt, és például szorongást vizsgáltak, és ők is arra az eredményre jutottak, hogy jótékony hatással voltak a drámafoglalkozások a gyerekek szorongásos tüneteire.

 

Te hogyan kapcsolódsz ehhez a témához?

Én alapvetően a mesterdiplomám szakdolgozatát írtam ebben a témakörben, és akkor egy kisebb lélegzetvételű kutatást is levezettem. Abban öt drámacsoport vett részt a Piros Kakaónak köszönhetően, és alapvetően érzelmi intelligenciát és önértékelést vizsgáltam. A tesztek alapvetően megbízhatóan mértek, ugyanakkor a létszám elég alacsony volt és kontroll csoportom sem volt, de ezt egy pilot kutatásnak is lehet tekinteni, mivel én is úgy gondoltam, hogy kísérletezni mindenképpen fontos, és aztán később lehet még inkább tökéletesíteni a módszert. Minden esetre érzelmi intelligencia tekintetében abszolút fejlődés volt tetten érhető, ami szerintem nagyon jó dolog, hiszen ez az egyik alapvető kompetencia területe a szociális készségeknek, viszont például az önértékelés területén nem voltak ilyen szignifikáns eredmények – vagyis nem állítható statisztikai szinten semmi bizonyos.

Emellett pedig most az egyesület kutató csoportjának vagyok tagja, és azon dolgozunk több kollégával, hogy egy minél professzionálisabb kutatást valósíthassunk meg.

 

Hogy áll most ez a tervezési folyamat? Miben vagytok jelenleg benne?

Most éppen a kutatási terv készítésénél tartunk. Próbálunk olyan teszteket keresni, amelyek megbízhatóan mérnek, elismertek; próbáljuk azt is kitalálni, hogy mit volna leginkább ésszerű és logikus mérni. Jelenleg a tudatelmélet vizsgálata van célkeresztben vagy más néven mentalizáció, naiv tudatelmélet, elmeteória – sokféleképpen nevezik ezt a fogalmat a szakirodalomban. Azért is gondoltam, hogy ezt volna érdemes mérni, mivel a mentalizáció a társas alkalmazkodáshoz elengedhetetlenül fontos: ennek a birtokában képesek vagyunk a velünk interakcióban lévő egyének viselkedését előre jelezni, magyarázni, értelmezni, aztán a saját viselkedésünket ennek függvényében módosítani. Emellett segíti a kommunikációnkat, szerepe van a kooperációban, a viselkedés irányításában, befolyásolásában, továbbá az interakció kezdeményezésében és fenntartásában. S azt gondolom, hogy a gyermekpszichodráma módszere alapvetően támogatja ezen kompetenciáknak és készségeknek a fejlődését és érését, így hát hol is volna legkönnyebben tetten érhető a dráma hatása, mint ezen területeken. Még inkább pontosabban az affektív tudatelméletet szeretném vizsgálat alá vonni. A mentalizáció ugyanis két területre bomlik: kognitív és affektív komponensre, s az affektív tudatelmélet alatt azt értjük, ahogyan mások érzelmeiről vélekedünk – pszichodrámán ugyanis legtöbbször az érzelmek kapnak nagy hangsúlyt.

Szerencsére most ehhez segítséget is kaptunk, ugyanis az ELTE egyik kutatója pont ezekben a hónapokban adaptál egy külföldön igen elismert tesztet, mely az affektív tudatelmélet minden alkotóelemét méri, és úgy tűnik, hogy megbízhatóan mér a magyar változat is, s hozzáférést is kaphatunk ehhez a teszthez.

 

És hogyan néz ki a vágyott jövő kutatási szempontból?

Ha minden jól megy, akkor most megvan a kutatási terv a megfelelő tesztekkel. A kutatási terv aztán átfut egy etikai bizottságon, hogy engedélyünk is legyen. S ha mindez megvan, akkor ősszel indulhat egy pilot kutatás pszichodráma csoportok és kontroll csoportok bevonásával, szülők és gyerekek részvételével, majd az adatok elemzésével, s remélhetőleg mosolyra fakasztó eredmények publikálása követi majd ezen eseményeket!

Megosztás Facebookon: