Kende Hanna a francia Société Francaise de Psychanalyse Adlérienne kiképző pszichoterapeutája, a Magyar Individuálpszichológiai Egyesület tiszteletbeli elnöke, a Magyar Pszichodráma Egyesület szupervizora. Párizsban a Francia Igazságügyi Minisztérium funkcionárusaként az ifjúságvédelemben folytatott szakpszichológusi tevékenységet és kutatómunkát. Ezekben az években fejlesztette ki azt a csoportterápiás, gyermekpszichodráma módszert, amely azóta már széles körben elterjedt. Franciaországban kidolgozott módszerét több mint négyszáz szakembernek adta át Magyarországon. Úgy érezte, a saját tapasztalatait arra kell fordítania, hogy a gyerekeket saját kreativitásuk kibontakoztatásával hozzásegítse lelki egyensúlyuk helyreállításához.

A Kende Hanna gyermekpszichodráma módszer lényege

A csoport vezetője olyan helyzetet teremt, amelyben a gyermek több mint egyenértékű. A világot ő uralja, ő mondja meg a többieknek és a felnőttnek, hogy milyen szerepet válasszon. A dominancia és alárendeltség viszonyt fordítjuk meg tudatosan a játékban.

Mivel a gyerekek nagyon jól érzékelik a különbséget a valóság és a játékvilág között, az általunk felkínált térbe, mint egy csodavilágba lépnek be, ahol csoda dolgok történnek. Ez nem vonatkozik a valós világra, más, mint az. De ha a gyerek megerősödik ebben a játéktérben, akkor az itt megszerzett önbizalmát már át tudja vinni a valóságba. Amikor a játékban király vagy hercegnő szerepet játszik, az abban segíti, hogy magabiztosabb legyen a mindennapokban is.

A játékban a gyerek a szimbólumok a mesék nyelvén fejezi ki belső tartalmait, mozgásával, cselekvésével alakítja szerepét. Valós életének nehézségeit mesébe, vagy más kitalált történetbe helyezi át. Alapszükségletei közé tartozik, hogy valóságos világtól különböző képzeletvilágot, csodavilágot alakít ki, ahol minden másképpen van. Ennek legdinamikusabb kifejeződése a játék.

A csoport, különösen, ha egy férfi és egy nő pszichológus vezeti ezeket, valamiféle szimbolikus pótcsalád, ahol szintén meg lehet élni igényeket, szükségleteket.

Egy olyan tér, ahol a gyerek felfedezheti, hogy másoknak is ugyanolyan problémái vannak, mint neki, és hogy ő segíthet a másiknak, vagy kölcsönösen segíthetnek egymásnak. A legkevésbé elfogadott vagy jónak tartott gyerek is talál abban örömet, ha a másikkal azonosulni tud, és a másik megsegítése ér neki annyit, mint az önmegsegítés.

Alfred Adler szerint minden felnőttnek és gyereknek saját melódiája van. Mi, csoportvezetők igyekszünk meghallani egyéni melódiáját, és ezzel megkönnyítjük a gyerek számára, hogy meghallhassa önmagát. Figyelünk rá, megpróbálunk vele együtt rezdülni, hogy lehetővé váljék gátlásainak feloldása, hogy szabadulni tudjon saját magányosságából, és kreativitása felszabaduljon.

A csoportvezető maga is játszik úgy, hogy a gyermek történetében elvállalja a gyerek által számára kiosztott szerepet (legyen az emberevő dínó, mérges gyerek, jó tündér vagy bármi), és játékával segíti a gyereket, hogy kifejezze mindazt, amire még nincsenek szavai. A találkozás a gyermek képzeletvilágában jön létre a gyermek önmegvalósítása (gyógyulása) érdekében.

Mindennek kísérője a játék kreatív folyamatát és az együttlétet kísérő öröm érzése. Ez az öröm nem csupán a gyerekek oldalán jelenik meg, mi gyermekdramatisták is részesei vagyunk.

… ezzel az örömmel osztozunk Hanna hitvallásában:

„A játszás a szenvedélyem, valamint a játék megértése is.”

Interjúk, megjelenések

2021-es beszélgetés Hannával a kezdetektől egészen a koronavírus járvány okozta kihívásokig: (ide majd a blog link)

Megvigasztalódni szimbolikusan: https://www.youtube.com/watch?v=B6ZOa8WQ-BY

„Senki nem születik agresszívnek” (beszélgetés Kolozsváron Hannával): https://www.youtube.com/watch?v=fopPTfACYkA

További videók a Kende Hanna Gyermekpszichodráma Egyesült Youtube csatornáján: https://www.youtube.com/channel/UC-Cw6SPCfdC0cUTvdIJIO6g