Az októberben zárult gyermekdráma vezetői képzés egyik résztvevője Csernátoni-Beberika Dorina, aki az online gyermekpszichodráma feltérképezéséről írt szakdolgozatot.
Miért döntöttél az online gyermekpszichodráma témája mellett?
Kezdetben elzárkóztam a virtuális csoportozás elől, de 2020-ban több online konferencián és képzésen is részt vettem. Ezek során megtapasztaltam az ebben rejlő lehetőségeket, sok módszert és játékot volt szerencsém kipróbálni. Mindeközben magán a képzésen is sok szó esett a virtuális csoportozásról.
Ezek hatására, amikor 2020 őszén ismét lehetetlenné vált a személyes találkozó, jómagam is tartottam online csoportokat. Ilyen formán megtapasztalhattam, hogy mire képes a gyermekpszichodráma módszertana a megváltozott körülmények között.Ekkor már nem is volt kérdés, hogy az online dráma feltérképezését választom témaként, hiszen így egy nagyon aktuális kérdést járhattam körbe, amely személy szerint engem is közelről érint.
Milyen módon dolgoztad fel ezt a témát?
Mivel ez a téma még annyira friss, hogy egyelőre nincs szakirodalmi vonatkozása, ezért a megszokottól eltérő utat kellett választanom a szakdolgozatom megírásához. Összesen 12 gyermekpszichodráma vezetővel készítettem interjút, akik maguk is több csoportot tartottak online keretek között. A saját és a megosztott tapasztalatok alapján rajzolódott ki az online gyermekpszichodráma módszere, amelyet a dolgozatomban különböző kérdések mentén mutatok be.
Milyen kérdéseket érintettél a dolgozatodban?
Az online dráma feltérképezése közben mindazokat a szempontokat igyekeztem megvizsgálni, amik a gyermekpszichodráma módszerét alapvetően meghatározzák. Ennek fényében szó volt a keretekről, az egyes alkalmak felépítéséről és a használt módszerekről. Minden vezetőt megkérdeztem a résztvevőkről magukról – milyen korosztállyal működik az online találkozó, volt-e esetleg aki kilépett az eredeti csoportból. A feltérképezés során kihagyhatatlan szempont volt a vezetői attitűd, azaz annak megvizsgálása, hogy a vezetők miként vannak jelen a virtuális találkozások során. Ez magával hozta a vezetők fejlődésének és a váratlan helyzetek kezelésének témáit is. Fontos szempont volt az online alkalmak tematikája, tehát annak megvizsgálása, hogy a résztvevők milyen történetekkel, témákkal jelentkeztek be a találkozásokra. A dolgozatban a csoportdinamikáról és a szülőkkel való munkáról is szót ejtek.
Minden interjú során megkértem a vezetőket, hogy emeljenek ki 5 fontos dolgot, ami szerintük az online dráma aranyszabályai lehetnének. Ezek között ugyan voltak átfedések, de számos rendkívül hasznos tanács felmerült. A szakdolgozatom mellékletében pedig a használt eszközök (pl. ZOOM, Messenger) legfontosabb ismérveit, valamint több oldalnyi módszertani segédletet írtam össze.
Milyen nehézségekkel szembesültek a vezetők az online drámában?
A beszélgetések során kiderült, hogy a vezetőknek számos nehézséggel kellett megküzdeniük, ami nem is meglepő, hiszen egy új módszert kellett alkalmazniuk. Eleinte sokaknak nehéz volt az átállás, kevéssé ismerték az online eszközök működését – ezen azonban hamar túl tudtak lendülni, a gyerekek sokat segítettek ebben.
A legtöbb vezető beszámolt arról, hogy az online találkozók során nehéz volt betartani a szabályokat, a résztvevők gyakran ki-be ugráltak, nem kapcsolták be a kamerájukat. Emellett számos váratlan helyzettel is meg kellett küzdeni – az akadozó internetkapcsolat, egy-egy megjelenő családtag vagy egy felbukkanó házikedvenc mind-mind nehezítették a játékot. Mindezek miatt a vezetőknek sokkal rugalmasabbnak, spontánabbnak és kreatívabbnak kellett lennie, ami bár nehezítette a munkát, végső soron mindenki számára személyes fejlődést eredményezett.
Milyen eredményre jutottál a beszélgetések során?
Talán a legfontosabb megállapítás, hogy az online gyermekpszichodráma rendkívül hasznos módszer, hiszen az egyébként kiszámíthatatlan helyzetben biztonságos teret nyújt a résztvevő gyermekek számára. Nem véletlen tehát, hogy szinte minden vezető folytatta az elkezdett csoportokat online formában.
A gyerekek számára az online csoport ugyanolyan fontos volt, mint a személyes találkozó, hiszen a karantén ideje alatt is kapcsolatot tarthattak kortársaikkal, volt egy felület ahol megoszthatták nehézségeiket, a különböző játékok pedig erőt adhattak nekik a mindennapokhoz. A közös találkozások a legtöbb esetben a már megszokott keretekkel folytatódtak, tehát ugyanabban az időpontban, nagyjából hasonló hosszúságban találkoztak a csoportok. Tartalmilag azonban több eltérés volt, nem annyira a személyes, sokkal inkább a csoportos játékok kerültek előtérbe. Ennek oka, hogy a cél nem a személyes fejlődésen, hanem a csoport kísérésén, a gyerekek közösségének megerősítésén volt.
Említetted, hogy a dolgozatod egy módszertani eszköztárat is tartalmaz – ezek közül ki tudnál emelni néhányat?
A vezetők számos kreatív megoldást alkalmaztak az online találkozókon, szinte mindannyian újragondolták a már bevált gyakorlatokat. Én magam is folyamatosan kerestem az új lehetőségeket, igyekeztem online is élvezhető játékokat kitalálni – ebből most kettőt emelnék ki.
Az egyik az ún. szinkrontolmács gyakorlat, amit a találkozó elején, a bejelentkező kör alkalmával lehet játszani. Az a csoporttag, aki éppen az elmúlt időszakról mesél, lenémítja magát és a szokásosnál jobban gesztikulál. Eközben a többiek próbálják kitalálni, hogy miről is lehet szó, “szikrontolmácsolják” a néma bejelentkezést. Ez számomra azért volt izgalmas játék, mert bár nem tudtuk miről beszél a másik, az esetek nagy részében sikerült jól “fordítanunk”, tehát még az online keretek között is egymásra tudtunk hangolódni.
Egy másik kedvenc gyakorlatom, amikor egymás után 5-6 különböző képet mutattunk a résztvevőknek. Ők minden esetben leírták az elsőként eszükbe jutó szavakat, majd a leírtak alapján saját történetet alkottak. Nekünk sajnos nem maradt elég időnk az egyéni játékok lejátszására, ellenben fantasztikus rajzok születtek a felírt szavak alapján. Érdekes volt megtapasztalni, hogy ugyanazon képek mégis milyen eltérő asszociációkat hívnak elő – tehát ugyanarról a dologról milyen sokféle módon vélekedhetünk.
Milyen élmény volt számodra a dolgozat megírása, az interjúk készítése?
Az interjúk nagy része olyan vezetővel készült, akit korábban nem ismertem még. Nagyon élveztem, hogy új embereket, vezetői attitűdöket, és módszereket ismerhettem meg. Mindegyik beszélgetés nagyon motiváló volt számomra, örülök, hogy lehetőségem volt összegyűjteni a tapasztalatokat.
