Erős Nikolett és Szentes Annamária gyermekdramatisták 2007 óta dolgoznak együtt. A gyermekpszichodráma módszerét onkológiai beteg gyerekeknél kezdték használni. Eleinte a kórházban fekvő betegeknél, később már gyógyult gyerekek rehabilitációjában alkalmazták a lovasterápiával kombinálva.

 Hogyan jött az ötlet, hogy a két terápiás módszert ötvözzétek?

A gyermekpszichodráma módszerét a SE AOK II.sz. Gyermekgyógyászati Klinikai onkológiai osztályain kezdtük el használni 2009-ben. A kórházon belüli rehabilitáció részeként csoportos gyermekdráma foglalkozásokat tartottunk az aktív kezelés alatt álló gyerekeknek.

Később a daganatellenes terápiát befejező gyerekeknek a kórházon falain kívül lovasterápiás csoportot szerveztünk. Az ötlet onnan jött, hogy a hosszantartó kórházi izoláció miatt a beteg gyerekeknek különösen fontos, hogy önmagukhoz, egymáshoz és a természethez is újra tudjanak kapcsolódni. Ehhez egy fantasztikus lehetőség, hogy a lovasterápia során egy terápiás lóval dolgozunk végig. A ló egyszerre szimbolizálja a segítőt, az életerőt és a dinamizmust, támogatja a saját belső erőforrások megtalálását. A ló mint egy hiteles tükör, folyamatosan visszajelez a gyerekek fizikai és pszichés állapotáról. A ló által képviselt erő és vitalitás támogatja a gyerekek megküzdési mechanizmusait és pozitívan hat az életminőségükre.

Kik jelentkezhettek ebbe a csoportba?

A Gyermekklinikán kezelt gyerekek közül a kezelőorvosukkal egyeztetve választottuk ki azokat a gyerekeket, akik az aktív kezelésüket már befejezték. Az alkalmak segítették a kortárs közösségbe való visszailleszkedésüket és az elszigeteltségérzésük, szorongásuk csökkentését. Foglalkozásaink a klinikát támogató alapítványoknak köszönhetően, térítésmentesesen zajlottak minden résztvevő számára.

Hogyan zajlott egy foglalkozás? Hogyan ötvöztétek a lovasterápia és a gyermekpszichodráma módszerét daganatos beteg gyerekeknél?

A foglalkozások hossza kb 3-4 óra volt, kb 2 heti gyakorisággal szerveztük őket. Minden alkalmat csoport rituáléval (mesefonal, csoportvers) és beszélgetéssel kezdtünk és zártunk, segítve az egymáshoz kapcsolódást. Az ismétlődő elemek az onkológiai betegségből gyógyult gyerekek számára különösen fontos magját képviselik a terápiás foglalkozásnak, támogatva a bizalom és a biztonságérzet kialakulását. Ezt követő mozgásos játékok segítették felszabadultabbá tenni őket. valamint a testintegritásra való fókuszálást. Majd a ló körüli szabályok ismétlése, tanulása, a ló ápolása következett. Az alkalmak középpontját az egyéni lovaglás és közös dráma játék jelentette. Kétféle módon vezettük a csoportterápiát. Egyik esetben az egyéni lovaglás már a dráma világában zajlott és a gyerekek a cselekmény spontán előrehaladtával a szerepeikben ültek fel a lóra, a lovast mindig kísérte az egész csoport. A másik esetben a lovaglás egyénileg történt, az egyik csoportvezető segítségével, míg a másik csoportvezető mozgásos játékokat játszott a gyerekekkel. Ebben a helyzetben a dráma játék ezután következett, ahol a ló szinten velünk volt, de már nem ültek fel a hátára a cselekmény lejátszása során. Ugyanakkor a terápiás ló mindig dráma szerepet kapott az aktuális játékban a gyerekektől. Negatív szerepet egyik esetben sem kapott, mindig konstruktív, segítő szerepbe került. A lovasdráma foglalkozások során mindig közösen alakítottuk a történeseket, mindegyik gyermek beleszólhatott, elmondhatta az ötleteit. Nem alkalmaztuk az egy alkalom egy mesélő módszerét. Ennek oka gyerekek jelenlétének bizonytalansága volt, az „itt és most” helyzetet kellett teljes mélységében kiaknázni. Ezután a történések feldolgozása művészetterápiás technikákkal vagy mozgással történt. Ezek témája mindig a dráma játék meséje köré fonódott, több oldalról igyekeztünk feldolgozni a történéseket.

Miben hozott új eredményt a lovasterápiás gyermekpszichodráma foglalkozás?

A gyerekek szociális készségei tovább fejlődtek, adekvátabb módon tudtak kapcsolódni kortársaikhoz, ezáltal a későbbiekben könnyebben illeszkedtek be nagyobb (iskolai, óvodai) közösségekbe és tudtak kialakítani életkoruknak megfelelő megküzdési mechanizmusokat.

A krónikus betegségből gyógyuló gyerekek jelenléte a csoportfolyamatokban mindig bizonytalan, hiszen történhet visszaesés a betegségben, az immunrendszerük gyengeségéből fakadóan nagyobb az egyéb megbetegedés esélye. Így a gyakoribb hiányzásokból adódóan nehezebb tartani a folyamatosság-érzést. A két terapeuta állandó jelenléte mellett a lovasterápiás gyermekdráma foglalkozásokon a ló megtartó ereje sokat segített a gyerekek biztonság érzetének kialakításában.

Összességében mennyire érzitek hatékonynak e két módszer kombinálását?

Úgy gondoljuk, hogy a két terápiás módszer együttes alkalmazása kitágította a terápiás teret, aminek sok pozitív hozadéka volt. A gyerekeknek lehetőségük nyílt pozitív jövőképet teremteni maguknak a terápiás tér adta kereteken belül, integrálni a múltbéli eseményeket, megerősíteni énképüket. A klasszikus négy fal közötti térből kilépve a természetbe, a természeti elemeknek köszönhetően a gyerekek minden érzékszervi modalitása aktívan érintett és a ló, mint koterapeuta végig facilitálja a terápiás folyamatot. 

 

Megosztás Facebookon: